Ügyfélfogadás Telefonkönyv Nyomtatványok Közérdekű adatok Keresés

Településtörténet

Kistarcsa területén eddig kevés régészeti ásatást végeztek, pedig a jelek arra utalnak, hogy lelőanyagban gazdag a környék. Legkorábbi leleteink újkőkoriak (Kr. e. 4000-2500), a feltárásokból pedig arra lehet következtetni, hogy később is mindig éltek itt emberek. A már nemzetiség szerint is azonosítható maradványok alapján lakóhelyet alakítottak ki területünkön kelták, vandálok, alánok, szarmaták és avarok.

Az avar birodalom hanyatlása következtében a honfoglaló magyarok gyéren lakott területet találtak, így ellenállás nélkül letelepedhettek. A mai kistarcsai temető környezetében feltárt lelőhely tanúsága szerint a X-XIII. században létezett itt település.

-A Tarcsa névvel 1352-ben találkozunk eloször. A környék 1452-ig volt a Tarchai család birtoka. 1467-ből származik az elso olyan dokumentum, amely – Felsőtarcsa néven – különálló településként jelöli a mostani Kistarcsát.XIII. században állott itt település.

A török hódítás nem követelt helyi emberáldozatokat, viszont a XVI. század végén kezdődött tizenötéves háború idejére (1593-1606) elnéptelenedett a falu.

A török kivonulása és a Rákóczi-szabadságharc bukása után a Habsburgok híveik közt osztották fel a földterületeket. Az új birtokosok a visszatérő magyar jobbágyok helyett szívesebben láttak német vagy szláv telepeseket. Így kerültek Kistarcsára – Grassalkovich herceg jóvoltából – a felvidéki Trencsén és Nyitra megyékbol származó szlovákok.

Az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának idején Kistarcsán fejlődött fel a dicső emlékű Isaszegi csatában szerepet játszó, Aulich Lajos vezette sereg.

Kistarcsa történetében jelentos változást eredményezett a XIX. század végén beindult vasúti közlekedés, mely a főközlekedési úttal együtt jelenleg is fontos szerepet tölt be a kistarcsai lakosok közlekedési lehetőségei szempontjából.

A középkori romok köveit felhasználva 1880-ban kezdték meg a jelenlegi katolikus templom építését.

A lakosság számának gyors növekedése az 1908-ban alakult Gép- és Vasútfelszerelési Gyár nagy munkásigényének tudható be. Az 1000 embert foglalkoztató gyár lakótelepet épített dolgozóinak, a vasútvonal addig lakatlan oldalán. Ezzel kezdetét vette a település másik irányba történő terjeszkedése, minek eredményeképpen a fő közlekedési nyomvonal jelenleg nagyjából két azonos részre osztja Kistarcsát.

A gazdasági válság idején a vasgyár tönkrement. Részvényeit a Ganz megvette, majd a leépítés során még az épületek nagy részét is lebontatta. Területén néhány év múlva kisebb fonalgyár létesült, mely gyorsan fejlődött, olyannyira, hogy fénykorában, az 1960-70-es években – Kistarcsai Fésűsfonó – és Szövőgyár néven – három műszakban 1000 ember dolgozott benne. 

A vasgyár lakótelepe az 1930-as években a Belügyminisztérium tulajdonába került és 1953-ig internálótáborként funkcionált, majd az 1956-os forradalom leverése után is sok ártatlan ember került ide. Működött rendőriskolaként, tartalékos tisztképzőként, a rendszerváltást követően pedig közösségi szálló néven, a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiek gyűjtőhelyéül szolgált, azaz menekülttábor volt. 

 

A XIX. század második felében beindult iskolai oktatás nyelve 1888-ig szlovák volt. A század elején megnövekedett lakossági létszám újabb oktatóhelyeket igényelt, amit a lakótelepen oldottak meg. A vasgyár megszűnésével a tisztviselok házából alakítottak ki nyolctantermes iskolát. A mezőgazdaság szövetkezetesítését követően sok – föld nélkül maradt – vidéki család (a főváros kínálta munkalehetoség reményében) telepedett itt le.

Az igények 1971-ben egy új iskola megépítését eredményezték, majd az 1979-ben épült 1000 ágyas kórház működésének megindulásakor újabb oktató bázisra volt szükség.

 

A helyi érdekű vasút villamosításával egy időben (1911) kezdődött meg Kistarcsa villamos árammal történő ellátása. Azóta kiépült a víz-, gáz-, csatorna- és telefonhálózat is, jelenleg a kábeltévé lakásokba történő bekötése folyik.

 

1979-ben Kerepestarcsa néven egyesítették Kistarcsa és Kerepes községek közigazgatását. Mivel a két szomszédos település mindig is önálló, sajátos életet élt, az 1994-ben e célból harmadszor tartott népszavazás eredményeként, újra külön önkormányzatok vezetik a községek életét. Kistarcsa 2005-ben városi címet kapott.

Forrás: KIKE

Önkormányzati társaságok és intézmények

Adatvédelmi tájékoztató Oldaltérkép Impresszum