Kistarcsa Város Képviselő-testülete idén Herbély Istvánnénak adományozta a díszpolgári címet. Az amatőr festőművész idős korában kezdett el kiemelten foglalkozni a festészettel, alkotásaiban többnyire a hazai tájakat örökíti meg. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szakértői bizottsága több festményét színvonalas képzőművészeti alkotásnak minősítette. Több képét külföldi gyűjtők vásárolták meg, egyik alkotása a román parlamentet díszíti, nemzetközi katalógusokban jegyzik akvarelljeit. Herbély Istvánné, Nóri néni 1939-ben Kiskunhalason született, sokáig Soroksáron dolgozott a vasöntödében, mint értékesítési előadó, ezzel párhuzamosan a Budapesti Műszaki Egyetem levelező tagozatán tanult, annak megszűnése után elvégezte az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát, majd később megszerezte a tervezői szakmérnöki oklevelet.
Műszaki előadóként a X. kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz került, itt ismerte meg férjét. Ezután a XXI. kerületi Tanács Műszaki Osztályán dolgozott műszaki ügyintézői beosztásban, majd a Gödöllői Járási Hivatal Műszaki Osztályára került. Kistarcsán a Községi Tanács VB. építési főelőadójaként dolgozott, végül a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat Beruházási Osztályának főelőadójaként ment nyugdíjba.
Most dédnagymamaként (két gyermeke, hét unokája és két dédunokája van) is állandóan képezi magát nyári festőtáborokban, év közbeni workshopokon és alkotásaival pályázatokon is indul. Évszakok című kiállítása a november 13-án átadott Zarándokvezető-képző Központban tekinthető meg. (keretben)
Utólag is gratulálunk a díszpolgári kitüntetéséhez! Kiderült, hogy ennyi ajánlást még egyetlen kistarcsai díjazott sem kapott, mint Nóri néni. Gondolom, ezt megtudva még jobban örült az elismerésnek!
Nagyon meg voltam hatódva, nem akartam elhinni. Ruzsa Bencétől kaptam meg az ajánlás másolatát, ebből derült ki, hogy a KIKE elnöke, Kereszti Ferenc ajánlott a kitüntetésre, a tagság aláírta, illetve gyűjtötte a támogatásokat a városban. Ezt úgy fogtam fel, hogy ennyien szeretnek.
A kitüntetés indoklásában olvashattuk, hogy rajztehetségét már gyermekkorában felfedezték, de ennek ellenére mégsem került művészi pályára. Mi volt ennek az oka?
Valóban már 12 éves koromban jobban rajzoltam, mint a saját korosztályom. Ebből az időszakból megmaradt egy-két rajzom és tanáraim szerint szokatlan rajz- és színérzékem volt. Aztán a család hétköznapi küzdése távol sodort ettől a lehetőségtől, dolgoztam, tanultam, férjhez mentem, gyerekeim születtek, szóval más prioritások érvényesültek az életemben. A férjemmel rengeteget utaztunk, bejártuk a fél világot. A gyermeknevelés és az utazás kitöltötte az életünket. Sajnos a férjem 2013-ban meghalt. Öt évig nem tudtam mit kezdeni magammal, kerestem a kiutat. Ekkor még építész tervezőként is dolgoztam, több bank részére beruházások pénzügyi, műszaki ellenőrzését vállaltam, de egyre több megkeresést utasítottam el. Rádöbbentem, hogy szerető, nagy családomon belül is egyedül maradtam. Ebben a helyzetben találtam vissza - 60 évvel később - a rajzoláshoz és a festészethez. Jelenleg a XVI. kerületben a Corvin Művelődési Házban működő Corvin Művészkörnek vagyok a tagja, segítségükkel már három kiállításon vettem részt.
Ennyi év elteltével bizonyára megremegett az ecset a kezében. Honnan merített bátorítást ehhez a tevékenységhez?
Bizonytalan voltam saját magamban, ezért pár képet elküldtem a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szakértői bizottságának. A bizottság 2016-ban két akvarell képemet, majd 2017-ben két pasztell képemet szerzői jogvédelem alá tartozó, egyedi jellegű színvonalas képzőművészeti alkotásnak minősítette. Ezen kicsit felbátorodva kezdtem komolyabban foglalkozni a festészettel. Tudtam, hogy az ösztönös tudás kevés ahhoz, hogy az alkotásaim segítségével átadjam az érzéseimet, ezért hihetetlen aktivitással, 77 éves fejjel belevetettem magam a tanulásba és a gyakorlásba. Gasztonyi Kálmántól az olajfestés technikáját tanultam, Szikszai Sándor vezette IWS Magyarország Akvarell Akadémián Garamvölgyi Évától rajzot, Szikszai Sándortól és Nagy Ernőtől akvarellfestést tanultam, Máté Sándor a pasztellfestés csodáit mutatta meg nekem, Ghyczy György, Sinkó István, Juhász István mesterektől is sokat tanultam a helyes látásmód, a témaválasztás és a színek harmóniája témában. Az egy éves akadémia elvégzése adott lehetőséget nemzetközi kapcsolat kiépítésére is. Ennek segítségével - a pályázatoknak köszönhetően - nyolcvan országba küldhetek képeket.
A szakma miként értékeli ezeket a sikereket?
Ez elsősorban erkölcsi sikert jelent, ez nem pénzdíjas megjelenési lehetőség. A katalógusoknak köszönhetően két alkalommal tudtam kijutni Olaszországba, legutóbb ebben az évben Bolognába. Alkotótáborokban a vezető tanárok mindig elfogadják a képeimet, nekem ez is egyfajta szakmai elismerés.
Kistarcsán a városi díjátadáson és más fórumokon is festőművésznek titulálták. Ez helytálló?
Nem vagyok festőművész, olyan építésznek érzem magam, aki festeget. Egy olyan amatőr vagyok, akinek még nagyon sokat kell tanulnia.
A mai világban menedzselés nélkül már nagyon nehezen lehet boldogulni. Ki segít Nóri néninek?
Nincs menedzserem. Egy olyan unokám van, Tóth Henriett, aki segít a lehetőségek felkutatásában. Meghirdetik, hogy milyen témakörben lehet pályázni, a családom kiválasztja a képeket, az unokám meg elküldi vagy felrakja az internetre. Ha elfogadják a képeket, azután kell a rendező országnak elküldeni az eredeti alkotást. Nagy segítség még az IWS Magyarország Akvarell Akadémia is, rajtuk keresztül is lehet pályázni.
Hogy készíti Nóri néni a festményeket? Fényképről vagy helyszíni munkával?
A téma kijelölése után a helyszínen készülnek a festményeim. Fogom a kisszékemet, a felszerelésemet, és nincs megállás. A helyzetemet megkönnyíti, hogy az akvarelleket egy nap alatt elkészítem.
Hány darab festménye van ebben a pillanatban?
Sokat elajándékoztam, de 30-40 darab bekeretezett képem biztos, hogy van. Egy év alatt minimum negyven képet festek, tehát mindig akad itthon bőven a munkáimból.
Olyan tevékenységet tetszik folytatni, amelyből nem lehet nyugdíjba menni. Milyen tervei vannak?
Hálát adok minden napért. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de nagyon sok mindent szeretnék megvalósítani, még sok képet festeni, azt megmutatni és újabb pályázatokat beadni, amíg tehetem.
P.Gy.
Fotók: Fehér Helga