Alpolgármester úr gratulálunk a 10 éves évfordulóhoz! Egy kicsit távolinak tűnik 2009 januárja, amikor megválasztották alpolgármesternek. Gondolom egész életére kiható élmény lehetett ez a gyors előrehaladás. Hogyan élte meg ezt 21 évesen?

Abszolút esélytelennek tartottam magam, tehát nagyon meglepődtem. Persze a politikában nem voltam teljesen kezdő, hiszen 16 éves koromban már aktívan foglalkoztam vele. 2008-ban az időközi választáson Solymosi Sándornak kampányoltam. Az időközi választáson édesapám a Vállalkozók Baráti Körte támogatásával indult, én pedig a Fidesszel méretettem meg magam. Meglepetésre én egyéniben bekerültem a képviselő-testületbe, ő pedig a Vállalkozók Baráti Körének a listájáról. Aztán 2010-ben egyéni körzetben is sikerült nyernie. Legfiatalabb képviselőként az Ifjúsági és Sport Bizottságba választottak be. Bergán János volt akkor a bizottság elnöke, tőle sokat tanultam. Aztán elindultak a háborúk a testületben, ki velem, ki nélkülem alapon szerveződtek csoportok, senkinek nem volt abszolút többsége, így közel egy évig nem tudtunk megállapodni az alpolgármester személyéről. Ennek az volt a negatív következménye, hogy sokáig nem volt elfogadott költségvetése az önkormányzatnak és beruházásokat sem tudtunk elindítani. Pályázatokon nem indultunk és semmi fejlesztést sem csináltunk. A Fidesz legnagyobb létszámú ellenzékként egy frakciót alkotott a polgári erőkkel. Ez a frakció sem volt egységes. Tóth Szabolcs akkori polgármester azt gondolta, hogy édesapám és én mögém fel tudja sorakoztatni az ellentétesen gondolkodó képviselői szekértáborokat. Tóth Szabolcs először édesapámat szerette volna alpolgármesternek javasolni, de ő nem vállalta, így kerültem képbe, mert én senki érdekét sem sértettem. Legalábbis a testületi többség így gondolta. Ez elindított egy nagyon nagy átrendeződést az akkori képviselő-testületben, aminek egy letisztulás lett a vége. Ezzel magyarázható, hogy a 2010-es választáson több fiatal vagy új képviselő is bekerült a testületbe, akik egy csapatként tudtak dolgozni. Az a kényszerszövetség, ami 2010 előtt még jellemezően előfordult a testületben, egyik pillanatról a másikra megszűnt, és sikerült egy jó csapatot kialakítani. Kistarcsán politikai értelemben ekkor történt meg a rendszerváltás véleményem szerint.

10 évvel ezelőtt 21 éves társadalmi alpolgármester nem nagyon volt Magyarországon!

Nem tudtam hasonló korú politikusról én sem, aztán 22 évesen már főállású alpolgármesternek választottak meg - ilyen fiatalon tényleg egyedül voltam az országban. Persze a legeket leszámítva azért voltak kemény harcaim azért, hogy elfogadtassam magamat. A munkámban, mindig törekedtem arra, hogy jó szakemberekkel vegyem magam körül. Úgy érzem, hogy az elmúlt tíz évben sikerült eljutnom egy olyan szintre, hogy bizonyos dolgokról már saját véleményem is van, de a szakemberek segítségére egy politikusnak mindig szüksége van. Ott voltam minden pályázatnál a terveztetéstől egészen a megvalósításig. Rengeteg tapasztalatot szereztem ezen a téren is. Beletanultam a városüzemeltetésbe, a rendezvényszervezésbe, a kommunikálásba.

A kezdeteknél még egyetemre is járt! Jelentett-e problémát a tanulás és a képviselői munka, vagy a tanulás és az alpolgármesterség összeegyeztetése?

Voltak nehézségeim, ugyanis tanulás mellett dolgoztam, voltam banki ügyintéző, voltam segédmunkás, és ott voltak a barátaim. A barátokkal is meg kellett értetni, hogy kevesebb időt tudok a szórakozásra fordítani. Az összeegyeztetés nálam sok lemondással járt.

Ha újra kezdhetné ezt a tíz évet, csinálna valamit másként?

Talán a 10 évvel ezelőtti kommunikációmon változtatnék. Eléggé kiszámíthatatlanul álltam bizonyos helyzetekhez, amit később korrigálnom kellett. Visszafogottabbnak kellett volna lennem. Most már sokkal megfontoltabbnak érzem magam. A 10 év sokat számít. Jobban látom a következményeket. Az emberismeretem is sokat változott. Sajnos az embernek ez a képessége a saját pozitív vagy negatív tapasztalatai alapján alakul ki. Aminek viszont nagyon örülök, hogy a polgármester úrral együtt 2010-től nagyon jó csapatot hoztunk létre. Manapság nagyon jó hangulatú testületi üléseken hozzuk meg a döntéseket, ezzel is magyarázható, hogy egy év alatt nagyobb fejlődés történt a városban, mint az azt megelőző években.

Egy politikusnak nagyon jó visszajelzést jelent a választás. Ilyen szempontból a 2008-as, a 2010-es és a 2014-es azt jelezte, hogy minden rendben, a választók elégedettek! Alpolgármester úr is így érzi?

Szerintem ez bizalom kérdése. Nagyon sok apró dolgot is elintézek a városban, amivel megkeresnek. A választók már tudják, hogy nem csak ígérgetek, hanem amit felvállaltam, azt meg is csinálom. Igyekszem a problémákat a helyszínen megoldani.

A fiatalabb korosztálynak ez már kevés! Őket hogyan próbálja elérni és meggyőzni?

Nagyon sok követőm van a Facebookon, ezért sűrűn frissítem. Sokan kérdeznek ezen a kommunikációs csatornán. Itt zömében fiatalok fordulnak elő, de egyre több nyugdíjas is itt üzen nekem. A képviselő-testületből csak nekem van ilyen oldalam. Igyekszem azokon a fórumokon is szerepelni, ahol kistarcsai problémákról írnak vagy érdeklődnek a felhasználók. Örülök annak, hogy az emberek bátran el merik mondani a gondjaikat. Rengeteg információt lehet ezekről az oldalakról letölteni, pontosan lehet tudni, hogy mi foglalkoztatja az embereket Kistarcsán.

Alpolgármester úrnak van még egy olyan kommunikációs felülete, ahol sok embert tud elérni. Itt a könyvírásra gondolok.

Ennek egyik magyarázata, hogy nagyon szeretek olvasni. Kedvenc területem a tudományos fantasztikus stílus, vagyis a sci-fi. Úgy éreztem, hogy jó lenne még valamilyen egészen más területen is kipróbálni magam. A könyv fogadtatása közepes volt, többet kellett volna reklámozni. De így is elégedett vagyok, mert online felületeken nagyon jó kritikákat kaptam. A lényeg, hogy amit csinál az ember az 50-60 év után is vállalható legyen.  Ez a város szolgálatában elvégzett munkáimra is jellemző. Fontos, hogy a munkáimmal nyomot szeretnék hagyni a később érkezőknek.

Beszéljünk a beruházásokról. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor volt-e kedvenc projektje?

Amiben benne voltam, képletesen szólva azt mind az én gyerekemnek is tekintettem, és úgy is álltam hozzá. De ha ki kell emelnem valamit, akkor az az Ifjúság tér lenne. Ennek előszele a Szent Imre tér volt. Mind a két beruházást már fel mertem vállalni, a képviselő társaim pedig rám merték bízni. Ez nagyon nagy megtiszteltetés és hatalmas felelősség is volt egyben. Egy igazi csapatmunka volt.  Ha a szavazóktól a jövőben még bizalmat kapok, akkor hasonló mentalitással vágnék bele az ilyen nagyságú beruházás lebonyolításába. Hiszek a csapatmunkában. Olyan csapatot szerveznék, ami mind mentalitásban, mind szakértelemben maximálisan Kistarcsa érdekeit szolgálná.

Végül szeretném megköszönni annak a rengeteg embernek munkáját, akik az elmúlt években a munkámat, illetve munkánkat támogatták. Hiába a szándék, hiába az ötlet, ha az ember mellett nincs ott egy jó csapat, akik segítenek neki azt megvalósítani.